Augusztus 20-i ünnepi beszéd

Amennyiben lemaradt az augusztus 20-i ünnepi beszédemről, most visszanézheti!
Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Mohácsiak!

Szeretettel köszöntöm Önöket ezen a nevezetes ünnepen.

Mikor augusztus 20.-át ünnepeljük, nem a kötelességünknek teszünk eleget, hanem egy belülről fakadó, érzést jelenítünk meg, ami nem más, mint a hazaszeretet.

Ez az érzés különös jelentőséget kap Mohácson, hiszen az itt élők több nemzetiséget képviselnek, több nemzetiség nyelvét beszélik és kultúráját nap mint nap megélik.
Azonban van egy közös bennünk, Magyarország szeretete.
Sokszor és több alkalommal méltatlanul is nehéz idők jártak Mohácsra, de az itt élők a történelmünk során minden esetben megtalálták a béke hangját, az együttműködést, a másik elfogadását.
Szent István államalapítása volt az indulás egy kalandos, nehéz évezred origója.
A jelenlévők a történelmet ismerik, mint ahogy azt is, hogy nem csak örömeink, hanem súlyos katasztrófáink is voltak, ezek közül kettőt szeretnék megemlíteni, a mohácsi csatát és Trianont.
Mind a két esemény alapvetően változtatta meg hazánk és a városunk életét. Az első felszámolta az államiságunk jelentős részét, a második pedig olyan csonkítást hajtott végre, amelynek kapcsán a városunk a közel centrális helyzetéből határvárossá lett.
Életek, családok törtek ketté, vagy akár darabokra. Éppen ezért, nem lehet úgy István államalapítását ünnepelni, hogy ne térjünk ki annak megcsonkítására.
De mire való a történelem? Arra, hogy ne felejtsünk és hogy tanuljunk belőle!
Ne felejtsük, hogy a békéért és a biztonságért tenni kell, a sikerért keményen dolgozni, a nyugalomért együttműködni.
Ezt kell tegyük a városunkban is történjék bármi a világban, vagy az országban.
István nem csak egy államot adott nekünk, hanem lehetőséget is és keretet ahhoz, hogy a kor szelleméhez illő és illeszkedő módon éljünk vele.
A rendszerváltás megszabadított bennünket az elnyomástól, a NATO tagságunk garantálja a biztonságunkat, az Európai Unió pedig gazdasági lehetőségeket nyit meg, és ehhez kell hozzáadni még azt amivel mi itt Mohácson rendelkezünk.
A sikeres vállalkozásokat, a tisztességes munkát.
Következetesen folytatnunk kell a kulturális értékeink és a hagyományaink megőrzését is, ugyanazzal az elszántsággal, mint például a Busójárást, amit ma már világszerte ismernek, amivel példát mutattunk, hogy a hagyomány következetes tisztelete, ünnepeink méltó és átszellemült megélése, meghozza a sikert.
Tisztelt Mohácsiak.
Köszönöm, hogy ma együtt ünnepelhetünk, és kívánom, hogy Mohács közössége is Augusztus 20-a. szellemében ismét szülessen újjá, legyen bizakodó, fejlődő, összetartó és büszke város.

Köszönöm, hogy meghallgattak!